Őszi horgászkaland a Daru-tavon | Amikor minden dobás halat hozott

 

Az ősz csípős levegője és a lassan aranyba hajló fák látványa sokakat a kandalló mellé csábít, de van, amikor az ember nem tud otthon ülni. Mi is így voltunk vele, és inkább a vízpartra vettük az irányt. A jó időt kihasználva újabb horgászkalandra indultunk – ezúttal a festői Daru horgásztó volt az úti cél. A csapat ezúttal nagyfiam és Sanyi barátom volt.

 

Nagy izgalommal vágtunk bele a horgászatba. Az alapozó etetést most mellőztük, inkább a keresésre építettük a stratégiánkat. Az őszi horgászatban gyakran a kereső peca működik a legjobban: nem várjuk, hogy a halak jöjjenek hozzánk, hanem mi keressük meg őket. Tapasztalatból tudom, hogy a hidegebb hónapokban ez gyakran jobban működik, mint bármelyik csillogó etetőkeverék.

 

A feeder technika most is bevált. Két keverékkel dolgoztunk: az egyik a saját elképzelésem alapján kevert „triumvirátusom” – Feedermánia Monkey, Xtreme Fish és Epres Busázó –, amit egy kis Aqua-Garant pellettel dobtam fel. A másik pedig nagyfiam ötlete volt: Stég Mangó-csoki + narancs pellet mix + Xtreme Fish – illatra is megéhezett tőle az ember. Mindkét keverék tökéletesen működött, a halak szinte versenyeztek, melyikük csap le előbb.

 

A csalikat folyamatosan variáltuk: színt, ízt, formát – a változatosság meghozta a sikert. Alig dobtuk be a szereléket, a kárászok máris érdeklődtek. Szinte minden dobásra érkezett valami: kisebb-nagyobb kárászok, néhány fürge keszeg, és persze a délutáni órákban megérkeztek a pontyok is. A spicc folyamatosan mozgott.

A nap végére kellemesen elfáradtunk: a jó levegő, a fárasztások és a nevetések mind megtették hatásukat. Ez az a fajta fáradtság, amit az ember szívesen érez. Boldogan kezdtünk el pakolni, hisz mindenki fogott pontyot, ami önmagában is szép eredmény, de az igazi öröm az volt, hogy mindegyik a saját készítésű csalijaimra csábult el. Ennél jobb visszajelzést nem is kívánhat az ember.