Gondolatok a téli horgászatról.

Amikor megérkezik a tél első lehelete, a tavak világa is lassan megváltozik. A vízfelszínt csend borítja, a nyár mozgalmas zsongása eltűnik, és valami egészen különleges nyugalom veszi át a helyét. A halak is visszahúzódnak: mozgásuk lelassul, étvágyuk csökken, és sok horgász ilyenkor úgy érzi, mintha a tó bezárná kapuit. Pedig a téli horgászat másról szól. Nem a kapások sűrűségéről, hanem a pillanatról, a finom jelek felismeréséről, igazi türelemjátékról – ami viszont hatalmas élményeket tartogat annak, aki ráhangolódik.

 

A siker kulcsa ilyenkor a helyválasztás. Amikor beköszönt „a nem szeretem idő”, halaink a stabilabb hőmérsékletű részeket keresik: a mélyebb medertöréseket, kisebb gödröket, öblöket vagy éppen a növényzet előtti nyugodt sávokat. Aki megtalálja ezeket a pontokat, olyan érzésben lehet része, mintha megtalálta volna a tó rejtekajtaját.

 

 

A felszerelésünkhöz is a téli csend finomsága illik. Vékony damil, aprócska horog, kisméretű, de csábító csali – ebben az időszakban a minimalizmus győz. Sokszor egyetlen milliméternyi különbség vagy egy másik csali szín dönt a siker felől. Ha pedig a halak továbbra is hallgatnak, ne féljünk váltani: más íz, más forma, vagy akár egy új hely teljesen új helyzetet hozhat.

 

A téli peca nem a sietségről szól. Inkább arról, hogy ott ülünk a parton vagy a stégen, hallgatjuk a fagyos tó finom neszeit, és tudjuk: minden apró jel, minden bólintás értékesebb, mint az év bármely más időszakában. Aki ilyenkor kitart és figyel, olyan élményeket kap, amit csak a tél képes adni.