Kamionos horgász naplója | 1. Rész.
Kamionosként az utak az „otthonom”, de a horgászat az, ami igazán kikapcsol. Amikor megállok egy parkolóban pihenni, nem a város fényei, hanem a helyi tavak, folyók hívogatnak. Városi vízpart, ipari rakpartok, hídpilléreken fodrozódó árnyék – elsőre furcsa, mégis izgalmas helyszín egy horgászathoz és a horgászat szerelmeseinek.
A kamionban mindig van egy kerékpárom is. Amikor hosszabb pihenőt tartok, gyakran előveszem, hogy felfedezzem a környéket, vagy éppen könnyebben eljussak a vízparthoz. Frankfurtban, a Majna partján különösen jó szolgálatot tett, hiszen így olyan horgászhelyeket is elértem, amelyeket gyalogosan aligha találtam volna meg.
Frankfurtban a Majnán horgászni nem olyan egyszerű, mint nálunk, például a Tiszán.
Itt két engedély kell: a hesseni állami „Fischereischein” (amit vizsga után kapsz), és a konkrét vízszakaszra szóló területi jegy – vagy egy vendég napijegy 15 euróért.
A szabályok szigorúak: a méreten felüli halat nem engedheted vissza, humánusan le kell ölni. Nincs „catch and release” – ez Németországban többnyire tilos.
A víz viszont él! Süllő, csuka, balin, márna, harcsa, ponty, amúr – mind ott lapul a sodrásban. Estefelé gumihal repül a híd alá, és pár rávágás után már a hálóban fickándozik egy szép süllő. Itthon, a Tiszán talán visszaengedtem volna, de itt mások a szabályok. Tanulni kell alkalmazkodni.
Csalik és etetőanyagokat tekintve széles palettával rendelkeznek az ország horgászboltjai, viszont előszeretettel használják a kint élő honfitársaink a hazai termékeket, ízeket. Stég product és Venom termèkek nem számítanak újdonságnak errefelé.
A Majna partján állva rájöttem: a horgászat mindenhol más – de az élmény ugyanaz. A csend, a kapás izgalma, az, hogy egy hosszú nap után végre nem a motor, hanem a víz morajlik.
A folytatásban, szeretnék hozni nektektek egy kis gasztronómiai érdekességet amit megéri kipróbalni otthon is.